Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.történet

Az Őr, a dög és a Pók ól

babonák, kételyek, fél-el(e)mek

és egy igazán Különös szín(t:)darab

 

...Eik informatikusként dolgozott. A szülei – elmondásuk szerint – olyan nevet akartak választani neki, ami rövid és illik a vezetéknevéhez (ami az ő esetében meglehetősen hosszú) és legfőképpen nem szokványos, vagy legalábbis ritka. (Habár szerinte nem kellett volna ezt ennyire túlgondolkodni, hiszen alapvetően mindannyian egyediek, különlegesek és megismételhetetlenek vagyunk J) A rövidség mindenesetre sikerült nekik. És hogy különleges-e? Azt valójában nem a név, hanem a jellemünk, a tetteink határozzák meg. Eik munkába tartott. Pont úgy, ahogy tette azt minden reggel. Többnyire a tömegközlekedési eszközöket használta – praktikussági és környezetvédelmi okokból. (Vagy, mert nem volt jogosítványa/ autója/ esetleg nem szeretett vezetni/nem volt kedve vezetni stb.) A villamoson ülve a szokásos reggeli tömegjelenetben részesült. Az utasok, mint a heringek konzerves dobozban szorosan egymáshoz préselődtek (ki ülve, ki állva). Észrevétlenül azon kapta magát, hogy elcsípett egy beszélgetést: A mögötte ülő/álló két úriember arról folytatott diskurzust, hogy a munkájuk végzésekor folyton előforduló problémákat kezelniük kell, és hogy ezt a részt kedvelik a legjobban, mert csupa olyan kihívással szembesülnek, amit kreatívan kell kezelniük. A termelésnek mennie kell, ám mindig adódik valami ismeretlen, megoldandó helyzet, gépjavítás, alkatrészcsere, üzemzavar stb. A legtöbb berendezésük nem írja ki a hibakódokat, ezért sokszor vakon tapogatóznak a megoldást keresve. Egyikük egy hasonlattal élve így írta le ezt: olyan, mintha kapnál egy számítógépet, de nem adnak hozzá használati utasítást – csak a feladatokat, amiket el kell végezni. Nem ismered és valószínű, hogy soha sem használtad a rajta levő programokat – legalábbis többnyire ezt gondolod. Vagy adnak némi használati utasítást, de az csak kb. 3 mondat abból a 800 oldalas leírásból, amit a gyártója eredetileg mellékelt hozzá. A gép meg persze import termék, így a leírás is idegen nyelven íródott, és:

„a” variáció: Nem fordították le végig,

                   vagy ha igen:

 azoknak, akiknek dolgozni kell vele csak egy szűk kivonatot  adtak át belőle.

„b” variáció: Vagy ha le is fordították, akkor a többsége kb. ilyen:

https://bouvet.cafeblog.hu/2014/11/24/szuper-vicces-kinai-felreforditasok/

http://www.concordforditoiroda.hu/kinai-termek-hasznalati-utasitasa-magyarra-forditva/

https://www.fnt-forditoiroda.hu/cikkek/ezert-kapsz-vicces-hasznalati-utmutatokat-123

 

….És ekkor egy mókás felismerés hasított át az agyán. Hiszen ez pontosan olyan, ahogyan mostanság az emberek zöme az életét éli. Kapott illetve összeszedett magának :) 3-4 mondatot bölcsességek formájában / esetleg 3-4 (vagy több) kötetnyi okosságot – használati utasítás gyanánt. Nesze semmi, fogd meg jól!...

...Aztán jobban belegondolt, és átfogalmazta: Nesze minden, fejtsd meg jól!

Mert a bölcsességek bizony ugyanolyan többrétegűek, mint az igazság.

És aki csak felületesen (a felszínt ) érti, azokat csak a felszínes megoldásokhoz segítik hozzá. J EZ VAN 

 

 

Az Őr, a dög és a Pók-ól

 

Az Őr

   Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egyszer aztán úgy esett, – amikor az a bizonyos utolsó csepp is a pohárba esett – hogy végtelenül/iszonyúan/roh@dtul (elnézést a szakkifejezésért" :) tele lett a „puttonya”. Na, nem tudással, meg jó érzésekkel vagy tiszta gondolatokkal! De nem ám! Hanem azzal a sok zavaros, szottyos, mindenfélével, ami miatt olyan pocsékul/rottyul/elveszettnek/szerencsétlennek/magányosnak/…stb érezte magát a bőrében. Mint például...

...Itt most Te jössz! Engedd nyugodtan szabadjára a fantáziádat! (Meg az emlékezetedet J )….

 Most pedig térjünk vissza a vándorunkhoz – mostanra már ő is rendesen kidühöngte/durcáskodta/kiabálta/csapkodta stb...(ismét légy kreatív!)...magát. Akkor aztán azt gondolta, hogy ő bizony elmegyen, ha kell az Atya-úristenig, aztán jól megmondja neki a magáét, meg mindjárt kérdőre is vonja, hogy mi a bánatos Isten haragjáért veri őt olyan nagyon. (Isten persze nem ver bottal – sokkal kifinomultabbak az ő módszerei :) És, ha már igen – mármint, hogy mindenképpen vernie kell –  akkor legalább azt mondaná-e meg neki, hogy mit is kellene csinálnia pontosan ahhoz, hogy jobb legyen az élete. Szóval felkerekedett és útnak indult. Ment, mendegélt, mígnem egy sűrű, sötét erdőhöz nem ért. …..

.....Ott aztán rendesen tele is lett a gatyája. S mivel nem volt ott egy árva lélek sem, akihez fordulhatott volna tanácsért, ettől aztán egyre nagyobb lett őneki az a zsibbasztó tehetetlenség érzése. Már éppen megfulladni készült, amikor hirtelen, csak úgy a semmiből – pont, mint egy felmentő sereg – felbukkant egy ….

 

 

       Nem, nem!

   Hanem egy óvodás kiránduló csoport. Bizony hatalmas nagy szerencséje volt a mi vándorunknak, mert az óvó néninek – látva azt, hogy mennyire elesett és bizonytalan – megesett rajta a szíve és megkérdezte mi járatban van arrafelé? Meg hogy mitől rezeg úgy, mint a nyárfalevél? Mivel a vándor tudta, hogy az óvó néninek szigorlatoznia kellett pszichológiából, és foglalkozását tekintve alapállapotú türelem+megértés+empátia-szoborként funkcionált, úgyhogy bizalmat szavazott neki és elkezdte sorolni, hogy…. , meg hogy,…. és különben is mennyire nagyon....

….Körülbelül 2 nap 4 óra 52 perc és 14 másodperc múlva:

Az óvó néni szelíden félbeszakította. (Mert igaz, hogy az óvó néniknek acélból van az idegrendszere, de azért az ő türelmük is véges ám!)

– Egyszóval el vagy tévedve?! No, ha csak ez a baj, akkor menj itt szépen egyenesen, aztán az első útelágazásnál fordulj jobbra, aztán meg balra, aztán a körforgalomnál megint….Áááá, tudod mit?! (Mert közben meg magában azt gondolta, hogy:

1. „Dehogy fogom én itt túráztatni magamat, ennek a vándornak a kedvéért!”

2. „Nincs több kapacitásom ennyit bíbelődni ezzel a vándorral és különben is, az ovis csoportomnak már megígértem, hogy rögtön indulunk a játszótérre.”

3. Bármi egyebet, ami épp most eszedbe jut J…)

Tehát így folytatta:

– Írd inkább be a nagyon okos GPS-edbe a címet, aztán hamar odatalálsz! És útravalóul ellátta még néhány jó tanáccsal – (de ezekről majd később!!!!! J)

    A vándor pedig úgy is tett, ahogyan azt az óvó néni tanácsolta. És valóban! Hamar oda is ért úti céljához. Vagyis hogy első blikkre azt hitte, hogy megérkezett….pedig bizony….hát naggggyon nem!....

    Egy hatalmas piactéren találta magát. Furcsa egy hely volt: nagy tömeg és kavalkád, meg az azzal járó igencsak nagy zaj. Amint magához tért – mert hát nem igazán erre számított – próbálta hamar gyorsan kitalálni, hogy hogyan is van a tovább?! Volt ott két öregasszony. Azok bizony nagyon mondták a magukét. Szinte túlharsogtak mindenkit – pedig az nem kis decibelt jelentett ám! Figyelte is erősen őket, de sajnos nem nagyon értette a szavukat, mert valami furcsa tájszólásban beszéltek. Már épp meg akarta szólítani őket, amikor az egyik nagy elánnal sztorizgatni kezdett:…„(v?)fót ott minden féle lefete-lafata, csindadratta, bummm!" Ettől aztán cseppet elbizonytalanodott. Csak remélni merte, hogy nem arról beszélnek, ami majdan őrá is vár odabent Isten színe előtt?!? Végül mégis összeszedte a bátorságát és megszólított egy.... 

… na mit gondolsz kicsodát?....

....Mondja is neki a vándor, hogy mi járatban van. Az meg rámutatott egy automatára. Odament hát és húzott egy sorszámot, majd elindult a bejárat felé….De amikor meglátta a bejárat előtt kígyózó b@romi hosszú sort, (És ezzel párhuzamosan rögtön felmerül benne az is, hogy szívesebben inna egy sört J)  azért áthúzott ám az agyán az a röpke gondolat, hogy „Ó, bár el sem indultam volna?... Na, de itt a cél előtt már csak nem adom fel!"  - igyekezett lelkesíteni magát. A sor meg valami hihetetlenül lassan haladt. „Jézusom! Ha ez ilyen csigalassúsággal megy, akkor bizony itt dekkolhatok napestig”. – gondolta.  Ő meg aztán nem volt az a türelmes fajta – akkor valószínű, hogy inkább óvó néni lett volna. A fantáziája viszont meglehetősen élénk volt. Úgyhogy gondolt egyet és pizza futárnak adta ki magát. Odament az Őrhöz és mondja neki nagy magabiztossággal, hogy:

– Jó napot kívánok! Meghoztam a pizzát! És ha már úgyis itt vagyok, akkor nem-e lehetne-e, hogy gyorsan bemenjek én azon a kapun, mert sorszámom is van ám! – mindehhez persze felvette a legártatlanabb ábrázatját és hozzá igyekezett nagy, boci szemekkel nézni (tudod, azzal a „Naaaa, légyszi-légyszi! Csakmostazegyszer! J).

 Az őr nem volt dög – vagyis igenis mutatott életjelenségeket (éppen telefonált/evett/orrot fújt stb.). Nem voltak szarvai és vasvillával sem fenyegetőzött. Viszont minden látszat ellenére hatalmas nagy elköteleződése és hozzáértése volt a feladatához. Úgyhogy igenis lelkiismeretesen végezte a munkáját!

– Engem ugyan nem versz át barátocskám! Tudom ám, hogy mit forgatsz a fejedben! – mondta a vándornak, és azzal a lendülettel visszaküldte szépen a sor végére.

2.Próbálkozás: A vándor nem adta fel! Rosszullétet szimulált. Eljátszotta a „hattyú halálát”. A körülötte várakozók persze rendesen megijedtek és gyorsan az őrhöz vitték.

– Na, már megint te vagy az? Ne erőlködj! Átlátok ám én a szitán! – s ismét visszaküldte szépen a sor végére.

3.Próbálkozás: A vándor persze továbbra sem adta fel. Habár kezdte már sejteni, hogy előbb-utóbb meg kell tanulnia a türelmet (meg a "Mindent a maga idejében"című részt), ő azért újra bepróbálkozott. Újfent odament az őrhöz és őszintén elővezette neki, hogy mi dörgés.

a, variáció:

– Látom nagyon kitartó vagy! – mondta az Őr. És mivel sok minden mást is látott, így folytatta: No, nem bánom, ha kiállod a próbát, akkor tovább engedlek. Mondd csak, mi szél hozott ide?

Válasz 1: szeretnék egy nagy…, meg egy halom…., meg egy csomó….és hosszasan sorolta anyagi természetű kielégítetlen vágyait. Na jó, voltak közte itt-ott a kanyarban érzelmi jellegűek is. (zárójelben jegyzem meg, hogy az őr közben elment szoláriumba / strandra / ebédelni/ bevásárolni / lefektette a gyerekeket / felkeltette a gyerekeket és elvitte az iskolába / elment meglátogatni az anyját/apját vagy a barátait…stb...)

Válasz 2 : hosszasan elmesélte az élettörténetét, kezdve az ősrobbanástól napjainkig és persze megspékelte egy nagyobb volumenű panaszáradattal és elégedetlenséggel.

Válasz 3 : ……………….mondjuk itt jössz Te J

Válasz 4 - ∞ : …………..itt meg mondjuk a többi kb. 7 milliárd Föld lakó

    No de a tréfát félretéve! A vándor elvonult cseppet a gondolkodó-sarokba. Jól meghányta-vette ezt a fogós-ravasz kérdést és így felelt: ….

....Na mit gondolsz, mit felelt?....

…………

 

( …..amúgy persze beengedték – …előbb vagy utóbb…  J )

 

A dög: 

dög (főnév)

Állati hulla; élettelen tetem.

Az elütött dög az út szélén feküdt. A dögöt már ellepték a legyek.


Eredet [dög < ómagyardög < sumértag (dög)]

Forrás és további részletezés:  https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/D%C3%B6g

 

 

További értelmezéseket találhatsz még, amennyiben beírod a „dög jelentése „ kifejezést a keresőbe J

 

A pók-ól:

1.Olyan hely, ahol pókok laknak.

2.Olyan hely, ahol pókokat tenyésztenek – hasonlóképpen, mint a disznó-csirke stb ólakban.

3.Olyan képzeletbeli hely, ami ha megfelelő mennyiségben emlegetjük: (szóban/írásban/gondolatban/érzésben/cselekedetekben..stb.) valósággá tud válni :(

4….és szerinted?

 

 

 

    Nos, kb. ilyen magyarázattal szolgál az egyik véglet – és hát valljuk be, egy cseppet komolytalanra sikeredett. A komolytalan nézőpont pedig komolytalan irányokba vihet.      

És most fordítsuk komolyabbra a szót!

 

            A másik végletet, ami dióhéjban kb. így nézhet ki:

hell-art.jpg   vagy így:  hell-lava.jpg   vagy...?

és itt még van pár variáció. Pl :  https://hu.pinterest.com/pin/614389574139698889/

A képek forrása: Pinterest

      Tehát a másik végletet sokan – híres és még híresebb emberek, – sokféleképpen – híres és még híresebb műalkotásokban – igyekeztek már szemléltetni. Csak hogy néhányat említsek az irodalmi alkotások közül: Madách Imre – Az ember tragédiája, Katona József – Bánk bán, Dante – Isteni színjáték. Valamint több tonnányi mítosz, eposz, hősköltemény, dráma stb. áll rendelkezésünkre – a többi művészeti irányzatról és ágról nem is beszélve. Tessék bátran válogatni, olvasgatni, nézegetni, érezgetni,…gondolkodni – mindenki kedve szerint! J

(Az sosem árt, ha az ember tájékozott!)

 

Az igazság persze nagy valószínűséggel valahol a kettő között van.

 

.....Eik időnként erős késztetést érzett a dolgai átrendezésére. Ma például a nappalit rendezte át. Egész nap bútorokat tologatott és meglehetősen elfáradt. Amúgy, ez az a fajta kellemes, elégedettséggel fűszerezett fáradtság volt. A könyvespolc előtt ült és bambult. …. Egy-egy pillanatra minden bizonnyal be is fókuszált, mert a következő percben már azon meditálgatott, hogy milyen sorrendben is látta meg a könyv címeket? Melyik is volt az első? Egészséges egytálételek"? Vagy talán a „Babonások, kártyavetők kézikönyve”? Aztán feltápászkodott a székről, odabattyogott a polchoz, és a kezébe vette ez utóbbit. Vicces kis könyv. Az árából ítélve kb. nyolcadikos koromban vásárolhattam”. Majd tovább vezette a tekintetét a szép rendben sorakozó kötetek között. Ilyenkor az ember önkénytelenül is elkezdi olvasgatni a könyv címeket. Ekkor hirtelen egy gondolat suhant át az agyán. Hmm!  – húzta össze a szemöldökét – még véletlenül sem E.Haich: Beavatás vagy Szepes Mária: Smaragdtábla című könyvére néztem rá először.  …Fura … Vagyis hogy egyáltalán nem az…

…. Ezen aztán hosszasan elgondolkodott….

 

 

Egy igazán Külön*ös színdarab

 

Az egyszerűség kedvéért a Bánk bán – szerkezeti felépítését vesszük alapul.

/ Dráma = tragédia, VAGY inkább komédia?  Válassz TeJ/

Helyszín:  Szerinted?

Szereplők:  Mondd meg Te!

1.Szín:  Előkészítés

Hol? Mikor? Kivel? Hogyan? … stb.  Mi történik?

függöny fel

A Főhős belép….

 

függöny le

2.Szín: A bonyodalom /Konfliktus

 

függöny fel

Hol? Mikor? Kivel? Hogyan? Miért? stb.  Mi történik?

függöny le

 

3.Szín: Késleltetés

függöny fel

Hol? Mikor? Kivel? Hogyan? Miért? stb.  Mi történik?

függöny le

 

4.Szín:  Tetőpont

függöny fel

Hol? Mikor? Kivel? Hogyan? Miért? stb.  Mi történik?

függöny le

5.Szín:  Új bonyodalom/Konfliktus,  Megodás

                                                                         függöny fel

Hol? Mikor? Kivel? Hogyan? Miért? stb.  Mi történik?

 

A végén: függöny le.

Taps, ováció, Happy End

Mert minden jó, ha jó a vége!

(Ha rövidebb sztorid van, akkor nyugodtan kihagyhatsz pár színt,

de a „Megoldás részt”ne felejtsd el beletenni az utolsó szín-be J )

 

Ihlet gyanánt egy kis segítség   J    pl.: http://mek.oszk.hu/08000/08026/html/02.htm

   

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=n_EPA2rhS5w

 
 




Archívum

Naptár
<< Június / 2019 >>

Statisztika

Most: 1
Összes: 48190
30 nap: 3026
24 óra: 126